1995

Közeledik a tavasz - a hímek már rendezik a rangsorrendet

Tegnap rá kellett jönnöm, hogy a fenti dátum – személyes emléknyomaim ellenére – nagyjából az ókor és a középkor határát jelölheti. Lili ugyanis elszörnyedve mesélte, hogy az iskolai könyvtárban látott egy olyan könyvet, amit akkor adtak ki. És még mindig olvassák! Ez van, ő már az újévezred gyermeke…
Szerencsére minket meglepően fiatalnak néz, mint az a hétfő esti vacsoraasztalnál kiderült. Ekkor volt a kick-off kommunikációja a Zsófival minden OD és HR-es szaktudásunkat felhasználva megtervezett új angol tanulási gyerek motivációs sémánknak (UATMS). Hosszas felvezetésünket hallgatva egy komoly döntésünkről és családi projektről, Lili egyre sápadtabb lett, majd megkönnyebbülve kiáltott fel, amikor a lényegre tértünk: „Jaj, de megijedtem, már azt hittem újabb kistestvérem születik!” Erre nem gondoltunk, de végül is, annyi mindenre ráérünk itt… (Lili témára hangoltságát nyilván az aktuális Science óra feladatok is befolyásolják: a lakás különböző részein az uterus, vagina, mucus, penis, cilia stb. szavakat mormolva tűnik fel házi feladatain dolgozva.)

A győztes megy beváltani a nyereményt

Az OD alapelveket követve a motivációs eszközökön túl a példamutatás erejével is élünk angol tanulás ügyben, magunk is beiratkoztunk több kurzusra. Kemény tesztnek is alávetettük magunkat, és sikerélményekkel távoztunk: mindketten a legmagasabb – proficiency – szintet értük el. A helyzet azért nem ennyire rózsás, bárcsak a számról is úgy bugyogna az angol, mint az ujjbegyeimből! Sajnos, az ilyen nyelvtani/szókincs tesztekben és esszéírásban, sokkal jobb vagyok, mint a laza beszélgetésekben, például a szaunában és fociapukákkal. Na, de majd most, a kiejtésfejlesztő kurzus után!

Idénre reméljük, ennyi hó jutott - Ármin a deres cserepadon

Azért ezt-azt felszedek az apukáktól is. Például meglepően mediterrán viszonyulásuk van a havazást illetően. Amikor a téligumiról kérdeztem őket, az egyikük a hóláncot ismerte csak. Mindannyian egyetértettek benne, hogy legjobb dolog a havazás, mert akkor végre otthon marad mindenki, és hógolyózik a gyerekekkel. „Cut off from the world”, ezt már 10 cm hó esetén bekövetkezik errefelé. Kapásból fel is tudták sorolni 1990-től fogva azt a 3 évet, amikor tényleg észlelhető mennyiségű hó esett .
Míráék ehhez képest havas témájú osztály előadást tartottak: szegény Scott kapitányt tragikus történetét adták elő, némi pingvin balettel dúsítva. Mirókának már egész komoly, összetett mondata volt, ami ráadásul az egyik kedvenc szavával – unfortunately – kezdődött. Az előadásban is kihangsúlyozták a „british spirit”-et (a hősies brit szellem). Elgondolkoztam, hogy szeretném én is ilyen magabiztosan és büszkén mondani a magyar szellemiséget, de az valahogy kirekesztőbben, agresszívabban hangzik. Persze, tudom, ez a brit szellem sem mindig, mindenhol szeretetreméltó dolog volt.

Belövés - szülői felügyelettel

A sok aktuális helyi élményünk közül rám a legnagyobb hatást talán a kommunális  újrahasznosító szemétgyűjtő telepen tett látogatásunk tette.  És ennek oka csak részben a – fétisiszták figyelem – melltartógyűjtő konténer. A mai posztot bőven kitenné a meglehetős tisztaságban és önkiszolgáló rendszerben, külön konténerekben gyűjtött dolgok felsorolása, így csak pár érdekesebb a triviális olaj, elem, monitor stb.-n túl: gyerekjátékok, könyvek, bélyegek, magnószalagok, égők, hűtők, mobiltelefonok. Kis rácsodálkozó téblábolás után aztán kiöntöttük a hónapok alatt felhalmozott háztartási olajkészleteinket.

Valahol ezen a képen is lehet egy róka, de jól elbújt

Korábban sokat írtam róla, milyen közel élünk a természethez, pár perc séta után az erdőben vagyunk. Mostanában még közelebb merészkedett hozzánk a természet: szinte mindennap látunk rókákat. Itt ügetnek az úttest közepén, sőt Ármin még a saját kiskertünkben is látott egyet. Amikor ezt angol órán elmeséltük a szomszédasszonynak, mondta, hogy nyáron a lakásába is be akart jönni egy, alig tudta becsapni előtte az ajtót. Állítólag nem veszettek, csak ennyire megszokták az embereket. Ráadásul nagyon elszaporodtak, mióta betiltották a hírhedt lovas/kutyás rókavadászatokat. („Embertelen” halálnemnek ítélve.)

Epsom Downs - a végén már a naplementével versenyeztünk

Kirándulásainkat folytatva klassz sétával tértünk vissza az őszi lóverseny program helyszínére, az Epsom Downs-ra. A bevállalt túra a helyiek útba igazításának köszönhetően jelentősen meg is hosszabbodott – másodszorra szerencsére már nem hallgattam a kocsma ajtajában meglepő irányokba mutogató öregúrra. Mindenesetre megszolgáltuk az újabb pub ebédet.
Az iskolában folytatódnak a jó élmények. Ármin különösen rákattant a most bevezetett Mathletics programra, ahol az interneten keresztül lehet feladatokat megoldani. A pontgyűjtés, játékos megoldások nagyon motiválók, ráadásul közvetlenül lehet matek párbajozni 7000 angol, ausztrál, kanadai, szingapúr iskola diákjaival. Az eredményeket gyerek, osztály, iskola szinten lehet nyomon követni, és ha eddig nem tudtuk volna, most azért egyértelművé vált, van versengés a gyerekeinkben, rendesen. Persze, az is benne van, hogy végre egy olyan terep, ahol kevésbé számít a nyelvtudás.
Míra amúgy is kijelentette, hogy nagykorában olyan iskolát akar alapítani, ahol a Lovelaceban látott izgalmas módszerekkel oktatnak. Csak az zavarná, ha igazgató néninek szólítanák a gyerekek - az olyan ciki. Lili bezzeg rögtön beajánlkozott, hogy ő szívesen bevállalja ezt a pozíciót.
Az aktuális kultúr híradóban a „Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei” könyvet kell most kiemelnem. Lili egyetlen éjszaka, Míra pedig pár nap alatt olvasta ki, rajongással beszélnek róla, sőt Míra üzeni a szerzőnek, hogy mihamarabbi folytatást vár el. Az első oldalakba olvastam csak bele: a szerző tényleg nem vesztegeti az időt, vödörből önti az adrenalint az olvasóra, az oldalak maguktól lapozódnak.
Filmügyileg "majdnem" élményekről tudok beszámolni: a Warrior és az Everybody’s fine is jó filmek, csak a végük ne ez a kényszeres elrugaszkodás a tökéletes fel(meg)oldásba lenne. A Warriornál különösen drukkoltam, hogy ne a 15. perc után megjósolható rózsaszín csúcspont felé haladjon, de sajnos, kihagyva minden jó esélyt, csak elkormányozta magát oda. Kár érte, mivel képileg, színészjátékilag megérintő alkotás, a katarzis folyamatosan ott matat az előszobában, de aztán csak egy tökéletesen felöltöztetett imitátor lép be a végén.

A mi vidám Warrior-unk

„In the sticks”

Kedves karácsonyi ajándék - rövid összefoglaló az eddigiekről

Akkor valamelyik sötét folt lehet Epsom

Azaz újra „itthon”, Epsomban. A kifejezést a szomszédtól tanultuk az első társalgási angol óránkon. Valami olyasmit jelent, hogy a pusztában, mivel Epsom már éppen nem Londoni kerület, hanem „poros vidéki kisváros” Surrey megyében. Az órát élveztük, célkitűzésünk, hogy az angol mindennapokat, és a mindennapi beszédstílust minél jobban megismerjük. Most a karácsonyi ünnepekről beszélgettünk, beazonosítva a nem kevés különbséget a két ország szokásai között: megfejtettük a boxing day rejtélyét, értetlenkedve empatizáltunk az üdvözlőkártya írására irányuló szociális nyomás kapcsán.  Szimpatikus volt, hogy Jacquie az igényeinkre hangolódva újraírta az internetről gyűjtött anyagokat a saját „mindennapos” szóhasználatával. Így aztán tényleg keveredett bele nyakatekert mondatszerkezet is: „Cards are not seen to just be sent…” Nem valószínű, hogy valaha is ilyen mondatkezdet buggyan majd ki – azt hiszem ide a „hamvas” jelző kívánkozik a folklórban - ajkaimról.

A költői nevű Waverly Abbey - az egyik első cisztercita kolostor

Nyelvi téren találkoztunk nem éppen turistabarát helyzettel is. A hétvégi pub – azért kolostor és várrom is belefért – túránk során olyan helyre ültünk be, ahol a WC-k ajtaján a következő felirat köszöntött minket: rams/ewes. Szerencsére nem volt annyira sürgős a dolgunk, így az android fordító még időben segített: kosok és anyajuhok. Persze, a Pub neve Shepherd’s Flock volt, innen ez a „nyájas” – maradva a folklórnál - fogalmazás. (Aztán már magamra dohogva rájöttem, hogy persze hány háborús filmből, könyvből ismertem elvileg ezt szót a faltörő kos miatt…) Az itt vasárnaponta hagyományos roast (sült hús) viszont mindenkinek ízlett a pubban, és kóstoltunk egy új helyi ale-t is. Tea néven futott, és az ízt leszámítva a hasonlóság tényleg megtévesztő volt. Innentől viszont kicsit gyanús az angolok tea mániája, már nem is annyira egyértelmű, mi kerül a csészékbe 5 órakor…

Elbocsátó szép üzenetek Miróka karján

Egy más jellegű túra: jó pár hónap után eljutottunk az orvosi bejelentkezéshez is. Szókincsünk peremvidékén egyensúlyozva hosszan értelmeztük közösen az orvossal a gyerekek oltási könyvét. (Most már legalább a kullancsot is megtanultuk, amúgy ez erre felé nem tűnik komoly veszélyforrásnak.) Sorsszerű találkozónk volt viszont a nurse-szel, aki az adatainkat felvitte. A címegyeztetésnél mosolyogva jelezte, hogy ő volt az első lakója a házunknak, vagyis az általa választott csempék és csapok között éljük most napjaink. A vérnyomás és örökletes betegség kérdések így váratlanul lakberendezési és hűtés/fűtés dilemmákkal vegyültek. (Zárójelben jegyzem meg, hogy bár mostanában tényleg elég sokszor kerülünk akár BBC címlapra is, a Hungary név betűzése, megjegyzése sokaknak gondot okoz: a nyilvánvaló hungry tévedésen túl, mindenféle magánhangzók keverednek oda/vissza, illetve pont a nurse még Bulgary-val is hajlamos lett volna keverni. Kelet, kelet, all the same.)

Ez hiányzik a Lovelaceból...

Beindult újra az iskola is. Bár első reggel volt újra nagy izgulás, feszültség – hiába, túl jó élmény volt pár napra a régi barátokkal, tanárokkal találkozni otthon – azonban már az első nap mindenki mosolyogva jött haza. Bár az angolban szemlátomást visszaesés mutatkozik a kihagyás után – nálunk is… -, de a témák érdekesek. Liliéknek például a ferrero roche-n keresztül mutatták be a földgömb belső szerkezetét. Az ehető demonstrációs tárgyaknak nyílván mindig nagy sikere van.
Ármin már a Chelsea szerelésében ment edzésre, beérett a lokális nyomás. A földrajzi meghatározottság miatt a környéken némi Tottenham elhajlás mellett egyértelműen a Chealse a menő. (Normaépítő jelleggel Liliéknél a tornasorból csak azokat engedte el az óra végén a tanár, akik a kedvenc csapatod kérdésre ezt az egyetlen helyes választ adták.) Árminék edzésén megjelent egy új srác, aki egy jóval magasabb osztályú csapatból szorult ki, egy korosztályos sztár leigazolása után. John, az új srác, viszont nálunk hozott be más minőséget a játékba: sikeres hajrát jósolok a csapatnak. A mozgásában érdekes volt azért megfigyelni egy új foci mémet. Minden rögzített rúgás előtt felvette azt a jellegzetes terpeszbe állós összevont szemöldökű lőpálya tervező pózt, ami c.ronaldo sajátja. (Rodin gondolkodó embere álá foci.)

Angol január: virágzó fa a Lovelace udvarán

Újbóli akklimatizálódásunk ez irányban zökkenőmentes volt. Budapesten akadtak inkább gondok: összesen kb.500 métert vezettem balsávban. Egyszer mondjuk Velence főutcáján, szerencsémre a jobb sávban jelent meg az első autó. Emellett minden alkalommal megtorpant a kezem a szemetes felett: az ételmaradékot tényleg eldobjuk a vegyes szemétbe? Ez most már olyan természet- (avagy civilizáció) ellenesnek tűnik. Jut eszembe, jó hírek az ökofronton: itt már gyűjthetjük a Nespresso kapszulákat újrahasznosításra. Érdemes utánanézni, a web-en azt írták, otthon is várható.
Nagy élvezettel merülünk bele újra itteni életformánkba. Úszunk a David Lloydban, licsi-re alkudunk a piacon, reggel smoothie-val törüljük ki az álmot a szemünkből, majd gránátalmalével oxidálunk, ebédre marokkói leves után thai főétel következik, esténként pedig könyvespolcot vadászunk az ebay-en, köszönhetően a karácsonyi ajándékoknak. (Közben azért most elég sokat dolgozunk is, hála az otthoni tárgyalások, találkozók utóhatásainak.)

Hiánybetegség ellen: sztrapacskapótlás otthon

Ha már a kultúra felé keveredtem. Beszámolok egy újabb meghatározó filmélményről: Waste Land, már nem is meglepő módon dokumentumfilm kategóriában. Nem véletlenül lett a 2010-es év legjobb filmje a Rottentomatoes szerint, megható, reményt adó és mégis nagyon valóságos: a brazil szemétguberálók és egy művész találkozása. Trénerek figyelem, kitűnő változásmenedzsment oktatófilm is! Ha valaki nyitott a dokumentumfilmekre, a 2009-es Last Train Home-t is nagyon ajánlom, engem letaglózott, napokig azon forgott a fejem: a kínai élet mássága folyamatosan elképesztő, a kibomló történet mégis örök, ismerős. Lazulásra vágyóknak a Crazy, stupid love-t ajánlom.

Tudós család - vajon hozzánő majd a fejük?

A könyvek közül mostanában inkább szakmaiak és tudományosak forogtak a kezemben. Az első kategóriában a „Switch” változásmenedzsment könyvet ajánlom, szinte biztos vagyok benne, hogy a hvg hamarosan kiadja, nagy siker errefelé, és méltán. A másik vonalon Bryson sokadik jó könyvét tudom ajánlani. Az „At home”, most nagyon is hasznos a mindennapjainkban, hiszen az angolszász mindennapok történelméről szól. Szinte mindegyik családi kiránduláshoz jól kapcsolódik valami hasznos infóval, sztorival. (Mindenről szó van: lépcsők, ágyak, világítás, tapéta, háztáji rágcsálók, meg persze a gyöp stb. története.) Jelen fejezet éppen a viktoriánus szexualitás – illetve annak hiánya - felé csapong. Ez is jól jön, mivel Liliék ebbe a témába is belemerültek – tudtommal szigorúan a hivatalos oktatási keretek között -, így olyan angol szavakkal kell dolgoznunk a házi feladatok kapcsán, mint pl. az a kemény kis micsoda a spermium fejénél, ami segíti, hogy átjusson a petesejt burkán. Na, mi is az?

"Jé, Lili kilépett a skype képernyőről!" - Rokoni kapcsolatok túl a virtuális téren is

Még mindig: mint a mókus fent a fán...